Fotó: Csodablog

  "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?" /Máté 7. 1-2./

    Milyen gyorsan, és könnyen szólunk meg másokat, akik valamilyen oknál fogva nem úgy viselkednek, ahogyan elvárnánk tőlük. A viselkedésük miatt elítéljük, haragszunk rájuk, miközben észre se vesszük,hogy mi is elkövetjük ugyanazokat a hibákat, mint az illető.

  Érdekes módon, ha mi is úgy viselkedünk, ahogyan ők, azt könnyebben megbocsájtjuk magunknak, de az is lehet, hogy elnevetgélünk rajta, miközben úgy gondoljuk, hogyha más teszi ugyanazt, az már megbocsáthatatlan.

  Sajnos nem születtünk hibátlannak! Mindannyian követünk el hibákat, vannak jó és rossz tulajdonságaink, szokásaink, ami másokat irritálhatnak, bosszanthatnak. Amit mi normálisnak, elviselhetőnek, talán viccesnek gondolunk, az lehet, hogy mások szemében épp ellenkező hatást váltanak ki.

  Ezért mi se ítéljünk el senkit semmiért, hiszen nem tudhatjuk, hogy az illető miért vált olyanná, amilyenné!  

  Ne felejtsük el, hogy mi se vagyunk tökéletesek, ezért ne kritizáljunk és ne bántsunk meg senkit! Nekünk se esne jól, ha valaki ugyanazt tenné velünk, mint amit mi másokkal! Próbáljuk meg szeretni egymást! 

  Ne felejtsük el, hogy a "szeretet mindent megbocsájt!"