Fotó: Csodablog

  Életem során többször előfordult, hogy ismerőseim kérdéseket tettek fel, és azonnal nem tudtam a választ. Nagyon nehéz átélni a tehetetlenség érzését, amikor segíteni akarok, de semmi okos ötlet nem jut az eszembe!

   De talán épp ez a tehetetlenség érzése miatt éltem, és élek át nap, mint nap egyre több csodát! Még jó, hogy nem vagyok se bölcs, se okos, mert akkor nem tapasztalhatnám meg Isten segítségét és bölcsességét!

  Ennek köszönhetően kapok válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek nem csak engem, hanem másokat is foglalkoztatnak. 

  Van egy nagyon kedves barátnőm, aki válás utáni válságban volt. A férje nem tudott beletörődni abba, hogy elhagyta, elköltözött a felesége a gyermekeikkel együtt, és mindig váratlanul bukkant fel az utcán, ahol bántalmazta, megalázta őt nem csak a gyermekeik előtt, hanem a járókelők előtt is. Egyszerűen képtelen volt megszabadulni az alkoholista, agresszív férjétől.

  Tehetetlenül, bénultan hallgattam őt. Nem tudtam mit mondani neki! Szerettem volna segíteni, de képtelen voltam rá! Egyszer csak „kicsúszott a számon” imádkozzál! Kérd Istent, hogy segítsen! Közben magamban is fohászkodtam: „Uram segíts!”

  Bevallom őszintén, én se hittem abban, hogy segítséget kap, de működött a csoda! Hamarosan rendeződött a barátnőm élete! A férje másik társra talált, és végre békén hagyta a volt családját! A barátnőm békében élhetett a lányaival együtt!

  Otthon azonban engem is várt egy csoda! Amikor hazaértem, nagyon erős késztetést éreztem, hogy vegyem elő a Bibliát, és nyissam ki. Kinyitottam a Jeremiás könyvét. Ez volt olvasható:

    „ Tudom Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit.” /Jer. 10,23/

    Nem tudom elmondani, milyen elementáris hatással volt rám ez az ige! Ekkor jöttem rá, hogy nem magunk irányítjuk az életünket, hanem nálunk sokkal nagyobb erők! De mi dönthetünk arról, hogy a pozitív, vagy a negatív hatásokat választjuk?